(HUN. Jaffa Kiadó. 2012) : "Élet az El Camino után". récit (hu)

Répondre à cet article

Messages

  • 27 novembre 2013
    Bernard Delhomme

    Több mint egy év telt el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr ?l néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy n ?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt ?l, mert másoknak akart megfelelni.

    Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségét ?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el ?fizetésekt ?l, és egy lényegesen egyszer ?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb ?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel... Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni : ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben él ?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t ?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezd ?dik : van esély ! Csak a békességnek el ?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz ?dések, el ?ítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség.

    Ilyen az életem a Camino után.